N A G Y J Á N O S
v e r s e i
Örök nosztalgiával gondolok szülőfalumra, Lipártra, ahol 1934-ben jöttem világra. A falu nevét Vasszécsenyben még őrzi egy utca és az én eleven emlékezetem. Ha odatekintek, egymást kergetik bennem az emlékek, mint lepkék a Gyöngyös partján.
Tizenévesen éltem át a háborút, az újraindulás idejét, középiskolásként a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban a beszolgáltatás keserű korszakát.
Több éven át mozogtam "kényszerpályán", s mivel életemet elsősorban pedagógusként tudtam elképzelni, huszonöt évesen ültem a főiskola padjai közé. Szívesen tanultam, hogy taníthassak.
Felejthetetlen emlékem marad pályám első állomása Bozzai, az akkori közoktatás politika "száműzetésében". Szerencsére mindig voltak emberek, akik mellém álltak, esetleg elém álltak, vagy elálltak mellőlem, de a munka mindig kitartott mellettem, s ez egy életre kijelölte helyemet az emberek között. Sorsom második meghatározó helye Vép. 1976-tól tanítottam az általános iskolájában, itt is fejeztem be pedagógusi pályafutásomat.
Munkásságom legsikerültebb "alkotása" (talán) az a gondolat, amit tanítványaim magukkal visznek a szívükben: az életről, munkáról, tudásról, barátságról, szeretetről. A pályán a gyermekek szeretete és a gyermekbe vetett hit, a munka öröme tartott meg. Azé a felelősségteljes munkáé, amit nem lehet "napszámosként" végezni.
Emberi, pedagógusi és költői magatartásom szerény harmóniában, egyensúlyban vannak bennem, mert mindháromban örök "tanító" vagyok, aki csöndben meditál magában, s közben gazdagodik befelé és talán gazdagít másokat is. Verseim többfajta hűségről tanúskodnak: az emberről szólnak az embernek; őszinte, emberi hangon és mélységes emberszeretetből fakadnak.
KÖTETEK